„Vársz, de közben érzed menekülni, kénne …Tenni, cselekedni, de tested zsibatan ellenáll és agyad megadja magát a fizikai korlátaidnak  nem teszed amit nem tehetsz .. és alszol ... végtelen mély álmod a valóságról az álmokról az életről és arról hogy érzéseid már nem a tiédek  mert elárultad  … Hol a válasz a kérdésre mit fel sem tudsz tenni :? És hol az élet hol kezdődik és mi az amit tanulnunk kel… Lelkedben őskáosz  Minden egybe van  minden összemosódik és érthető azt hiszed …de nem is tudnád megfogalmazni … már régen nem is  akarod az egyértelmű dolgok egyértelműek és bár azt mondod nincsen csak szürkeség …. neked nincs  … hited elég hogy meglásd  a ... színeket, amelyek elűznék …a  … szürkeséget ” 

 

 

A  vágy

Nem ismer határt

Az akarat

Csak gyenge rab

Mint valami röghöz kötött

Ostobaság

 

 

Előtted szakadék

Mögötted  ? Nem érdekes

Az egyetlen út innen előre vezet  !

Halkan érsz az alján

Majd földet,

Könnyeket senki nem hullat

Majd érted .

Szürke szírtek közt

Vöröslő ocsmányság a véred

 

Túl sok nem remélt

Célt , tett eléd

az élet

már senki sem akar

igazán téged

Mély levegő…

- arccal előre –

Hogy vöröslő folt lehess

a  szürke mezőbe

 

Neked mit jelent egy belemenős éjszaka ,

Mit ha üvölt benned a vér szava

Mit a hit, bűn és erény

Mit ha már a lelked sem a tied ?

 

Neked mit jelent egy gyengéd érintés

Mit ha üvölt a szégyen és

Hideg  az ágy ami nem a tied

Neked mit jelent egy gyengéd érintés ?

 

Neked mit jelent a közöny a falon

Mit a halálos unalom

Mit a költő szava

Én meghaltam ma éjszak

 

Fecskendőm felszívható

Méreg a szívbe vagy hat kiló

Bomba jó

Robbanó hogy üvöltsem a világba

Belepusztultam a magányba

Álmok szőtte boldogságunk

Törékeny, és ha rátalálunk

Otromba kezeinkkel mindent szétzilálunk

Most „ veled” ébredtem

Pedig felkelni sem volt kedvem

Inkább még lennék mindig ágyba

Menekülök végleg a vágyba

Mond bátran

Mit mondanod kell

A halkszóra

Senki nem figyel

Zengj ódát

Dicsérd az Urat

Hirdesd az egyetlen

Járható utat

Megváltást ne remélj neked hinned kell…

Apró szőke keretes kék

Mosoly az ajkadra

Betontörő apró cipő

Az oldalamra

Billiárdgolyó az alkalomra

Fogad fehérje szemeim sarkaiba

Valami ijesztőt akarok

Amitől megszőnek a csillagok

Valami olyat mint én lehetek

Brutális- gyöngédséget

A vágyam kőkemény és édes a költemény,

Mely úgy

Bug

A füledbe halkan

Mint egy felajzott vadkan!

Nem vár rám társ

Aki vár nem társ

Igy megőrjít a magányom

Amibe magamat zárom!

Az érzések tompák és valótlanok

A szavak semmit sem mondanak

Minden porcikám reszketve sajog

Mert valóban szürkék a hétköznapok

Petőfi sorsot kapott a költészethez

Nekem sorsomhoz kell kapni a költészetet !

Izzadásod a szerelem szaga .

Sóhajtásod a szerelem zaja .

Hullámzó tested

Szerelem ketrec

Börtön vagy ,

És én a rab!

Átkozom ,

Azt a napot átkozom ,

Amikor láttalak még egyszer

Igen , képzeltelek

Öregnek , csúnyának,

Kiélten kurvásnak ,

De nem gyönyörűnek  !

 

Ott áltál (ÚRISTEN)

Gyönyörű szép voltál!

Hajad fejeden tekergett,

Szemed bálványá dermesztett.

Az óta szenvedek

Medúza szerelmem!

Hegységek ezek vagy te

Ringatod előttem kebleidet?

Még meg – meg állok

Ablakod előtt

Mosoly játszik ajkamon

Ha felidézem mi történt azon a vöröslő hajnalon

 

Már nem vigasztal a táj

Menni volna muszáj ,

De megállok ablakod előtt

Hogy mosoly játszhasson ajkaimon.

Mint hűséges korcs eb

Úgy várlak téged

De

Te

Hűtlen gazdám

Sosem gondolsz rám!

Érzékeny szívem

Érzéketlenségbe rejtem

Így nem nevet senki sem rajtam !

Ülsz

A négyfal úgy nehezedik rád

Mint túlméretezett satu pofák

Te kis apróság !

Szunnyadó gondolataim

Talán felkeltheted

Unalmas napjaim

Talán feledtetheted

Lüktető ágyékom

Talán felperzselheted

De a szívem halott fel nem ébresztheted.

 

Ne légy elhamarkodott

Mert könnyedén láthatod magad ott

Hol másokat kívánsz látni

A csalodottság tengerében fejtetőig állni.

Kínzó a magány és körbe zár

Gyüréjén senki sem hatolhat át

Kérges

Szíved

Alku tárgyává lefokoznád

Csak még egyszer láthasd ragyogó fogsorát .

  

Görcsösen kapaszkodó karmaid 

Között úgy foszlik minden szét

Mint nem túl szép

Ébredéskor álmaid !

Mellettem türelmetlenül

A telefon ül.

Senki sem

Telefon ál

Te

Sem!

Már alkonyba fordult

A gyenge téli nap

És hiába várom

Nem hívogat

Csengő hangján

A telefon.

Örvényt kevertél bennem

Ott mélyen a lelkemben

És már nem tudok tenni ellene

Pedig jó lenne élni nélküle

De jó lenne

 

Só marta ráncaim között

Az erőm már rég elszökött

Csak a szégyen ég az arcomon

Még mindig rólad álmodom

Még álmodom

Ölelj

A roszat akarom feledni

Ölelj

Veled akarok nevetni

Ölelj

Téged akarlak szeretni

Ölelj

Mert akaratos vagyok

Ölelj

Már csak egyet akarok

ÖLELJ !

Te vagy az ital

Enged , hogy igyak

Enged , hogy igyak

Hogy a menybe jussak

Hiszen az is te vagy

Tárd ki kapuidat !

 

Régóta nem találom

Nehezen jön, és ha látom

Látom, ott ül az ágyon

Nem jön közelebb az álmom

Száraz szemekkel zokogva

Ezer imát mondva

Gondolok te rád

Csak még egyszer nézzél le rám

Egyetlen pillanat egyetlen szó

És én belehalok mert annyira jó.

Isten árult el téged is

Innen nincs menekvés

Itt van a vég és a kezdet is

Itt van a vezeklés .

 

 

 

Térdig vérben gázolni látod a napot

És a szivárvány újat neked nem mutat 

Miért vallanád meg bűneidet,

Ha feloldozásod itt  , el úgysem nyerheted.

 

 

 

Ölelésedből áradt a szenvedély

Csókodban ott volt a rettegés

Hogy nem lesz beteljesülés

 

Kapkodtunk de nem sietünk

Lassan elnyújtva élvezetünk

Egymást élveztük

 

Újra rád találtam pár év után,

Csalódás nem ért , csupán

Az ébredés fájt !

 

 

 

Ne kérdezd miért

Volt néhány kellemes éjszaka

Csak elnémult vágyakozásunk sóhaja

De a köszönet még a tied !

 

 

 

Egy pohár ital kis romantika

Néhány szál virág és gyertyák illata .

 

 

 

Szemed tompult és szürkén ragyog

Feleslegesen csengetem itt

A vágy már nem itt lakik

Ismét felesleges vagyok .

 

 

 

Szeretem volna magam rávetni

Olyan jó volt az a pillanat

Megpróbáltam két kézzel szorítani

De kígyózva elillant 

 

 

És csak rohannak ( míg én ballagok ),

De egymásra mégsem lépünk

Valahogyan olyan kimértek

A pillanatok

 

 

 

Néztem a gyűrűs ujjad

Neked mindegyik az

Még hallom a szavad

De már nem értem mit mondasz

 

 

 

Akkora a szeretett

Korcs kutyád szemében

Hogy már fáj neked !

Simogatod serényen

Tőled ennyi telt.

 

 

 

És ha a menybe lépek

Szelíden kérdeznek

- Nem tévedtél el

Itt neved nem szerepel ?

Lesunyt fejjel ha távozom

Nevető hangját még jól hallom

- Keresd a helyed

Ez a végzeted!

 

 

 

Puha tincseid tarkódra simítod

Miközben e pár sort olvasod

Más ez a stílus  a fogalmazás

Nem vett erőt rajtam a megszokás

 

Nincs kinek verset írnom

Ha akarod lehetsz következő

Csak ne légy követelőző

Azt nem bírom

 

Ki sem kell mondanod

Látszik a szemeden

A versemben nem kérsz főszerepet,

Csak csendben olvasod

 

 

 

Nevet az éj

Könnyben ázott szeme

Nyitott üzenet

Neves még!

 

 

 

Meg kellene húzni a meglazított húrokat

Újra hangra kéne bírni elektromos lantomat.

Zengni kéne valami forradalmi dalt,

Ami  mindenkit újra összetart

 

 „Szívesen hallgatnám a hangod, most is

Élvezném, ha velem lennél, most itt!

Elveszni benned, mint egy gondolatban,

Ott lenni veled minden mozdulatban…

Adni jöttem a földre és most csak kapok

Kínlódik a lelkem, mert nem adhatok

Boldog perceket-órákat érintést,

Hunyd le a szemed és érints, és…

 

Oldal: versek
VERSEK ÉS RAJZOK - © 2008 - 2026 - rey.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat